A gyerkőcöknek nem az a probléma, hogy oviba kell menni, hanem, hogy ott kell maradni anya nélkül. A bölcsiből érkező gyerekek könnyen feltalálják magukat, hiszen a játékok ismerősek, persze mindig akad egy-egy új felfedezni való dolog, bár a környezet még mindig idegen. Ezért van szükség szoktatásra; jöjjön rá és vegy észre a gyerek, hogy akkor is van ott valaki, akiben bízni lehet, amikor anya nincs ott. Szólni lehet annak a valakinek ha pisilni kell, ha éhesek vagyunk és ha fáj valamink, mert éppen elestünk motorozás közben. A cél az lenne, hogy merjen szólni az óvó néninek, és persze ennél még fontosabb, hogy együtt játszon és jól érezze magát a többi gyerekkel.
Az ehhez való „hozzászokást“ minden gyerek máshogy éli meg. Persze nem kell a dolgot túlzásba vinni, mindannyian ismerjük a saját gyerekünket, tudjuk, hogy hol a határ a kíméletesség és a „túlzásbavivés“ (van ilyen szó :-)) között.
Akinek a gyereke még sosem maradt egyedül, érdemes 3-5 napot fordítani a beszoktatásra, a korábban közösségbe járóknál bőven elég lehet az 1-3 nap, sőt! A nagyon önálló manók vagy a bölcsődei társakkal együtt érkezők, illetve azok a gyerekek, akiknek a nagyobb testvére ugyanabba a vegyes csoportba jár, szinte nem is igénylik, hogy egy délelőttnél többet legyen velük anya.
