Nálunk most jött el az idő, amikor a kislányból hercegnő lett :-) . Mi leszel, ha nagy leszel? -teszik fel a gyerekkorunkból nagyon is ismerős kérdést. A felnőtteknek ez a vesszőparipájuk. Tegye fel a kezét, akitől ezt még nem kérdezték meg :-) . Nálunk is előjött, és a lányom szemrebbenés nélkül vágta rá, hogy hercegnő. Olyan, mint a Hófehérke vagy a Hamupipőke. Ennek nagyon örülök; örülök, hogy nem valami agresszív fenevad, valamelyik verekedős csatornáról; most nevet sem tudok mondani, mert ezirányú műveltségem meglehetősen hiányos.
A kisgyereknek nagyon fontos a mese; szorongást és feszültséget old, csodákat visz a fantáziájába - noha az már eleve gazdag. Világképet formál, a kislányból hercegnő lesz, a kisfiúból hős herceg, és az ellenkező nemű szülő lesz a kedvenc. Ez oedipusi életérzés most érkezett el a családunkba. Luca csak az apával szeretne biciklizni, csak az apával szeret fürödni, apa adjon neki vacsorát és apa altassa el. Nem mondom, hogy a legjobb érzés, de tudtam, hogy ennek is el kell jönnie egyszer, és tisztában vagyok azzal, hogy nem vagyok egyedül aki egy kicsit kellemetlenül érzi magát.
A mesék -és az oedipusi korba lépés (3-6 éves korig)- hatására apucika lett a herceg, Luca a hercegnő, nekem pedig maradt a csúf és gonosz boszorka szerep. Immár az egész család szemében, míg korábban csak a férjem hívott így heves vitatkozásaink után. :-)
