Autóval megyünk A-ból B–be, én vezetek, Luca hátul a gyerekülésben ül. A gólyákról kérdez, én pedig széles kézmozdulatokkal próbálom vezetés közben szemléltetni mondanivalómat.
-Ne engedd el a kormányt, két kézzel vezess!
-Én egy kézzel is tudok.
-Nem, csak két kézzel lehet!
-Honnan tudod, már van jogosítványod?
-Öööö… nincs… -gondolkodik- de… csinálunk egyet?
És csináltunk. Egyet a két lábbal hajtható motorjára, mert ugye hiába elég nagy már a biciklihez, mégis a motor maradt a legkedvesebb, és egyet a biciklire is. Beírtuk az adatainkat, és a kép helyére lerajzoltuk magunkat, ő is írt bele maciírással. Ilyen lett ő önmaga szerint. Azóta motorozáshoz mindig magával viszi a zsebében vagy a hátizsákjában.
Ha nálatok általában nem irányított rajzolás folyik, érdekes dolgok születhetnek, ha megkéred a manódat, hogy rajzolja le magát vagy akár téged, esetleg a családot... jó szórakozást!
Ja, és soha ne szóljunk bele, hogy mit hogyan és milyen színűre rajzoljon. Csak adjuk meg a témát, és engedjük, hogy a fantáziája vezesse a kezét.
