Vakációnkat töltjük a Balatonnál. Szerencsénk van, pont a rossz idő végén érkeztünk, nekünk már csak a kánikula jutott. Rohasztó hőség, csúcsponton a gyerek aktivitása. Én inkább egész nap az árnyékban hűsölnék, de az nem megy. Vízbe, majd nem sokára ki (azért ez a 2 hetes rossz idő rendesen lehűtötte a tavat), törölközőre fekvés, játszótér, fagyi, kukorica, palacsinta, lángos, szomjas vagyok... és kezdjük előlről, csak más sorrendben.
Napközben Luca többször "felhívja" barátait képzeletbeli telefonján, hogy beszámoljon a történésekről. Testvér híján nagyon hiányoznak neki kis pajtásai, mi már nem nagyon tudjuk teljesen "kiszolgálni" játékigényeit. Hála Istennek, a szállodában van egy korabeli kislány, úgy látom, hogy kölcsönös a szimpátia, s mindketten megtalálták a másikban a játszótársat. Ennek örülök. Most jövök csak rá, hogy elérkezett az idő. Egyszer olvastam erről egy anyukától, akinek kettő ovis korú kisfia volt, és barátokat kellett szereznie a gyerkőcöknek nyaralás alatt. Akkor furcsának tartottam, és azt hittem, ez különleges eset, és lányoknál esetleg máshogy működik, de most szembesültem vele, hogy bizony a jövőben erre is kifejezetten oda kell figyelnünk, már nem csak a saját igényeink szerint keresünk nyaralóhelyet (nyugodt környék, leheőleg olyan csöndes, ahová még a madár sem jár :-) ), hanem itt jó ideig ő lesz a főnök.
